Események

„A Szilágyság századokon át átjáró-terület, a kereskedelemnek és a hadaknak valóságos nemzetközi útja volt. A lakosságot a háborús idők, a sok teher, a nagy adók egyre ritkították. A meggyérült lakosságot s különböző vidékekről idetelepített jobbágyokkal egészítették ki. Így a néprajzilag aránylag egységesnek mondható vidéken a sajátos szilágysági hímzésekben és szőttesekben, mélyen beágyazva felismerhetünk jellegzetes székely típusokat, de palóc elemeket is. Nem beszélve a környező Bihar, Szatmár és Kolozs megye hímzéstípusairól.” – írja Szentimrei Judit, a szilágysági minták legavatottab kutatója és ismerője.

Valamikor a szőttes, a „kerekszemes” vagy ínvarrásos, avagy a töltéses síma varrottas abroszok, párna és derékalj-csúcsok, ágylepedők, törülközők, vőfély-, kerek- és széleskendők meghatározott száma egy leány kelengyéjéből sem hiányozhatott. Ma ez már nem így van, de hogy mennyire hatott a minták szépsége és gazdagsága, azt igazolja a szilágynagyfalui Posta Rozália nyugdíjas tanárnő múzeumra való hatalmas varrottas-gyűjteménye és a lelkesedés, mely által a mai napig is szorgosan dolgozik a még fellelhető minták gyűjtésén és megörökítésén.